|
Mi lesz velünk? |
****************************************
Az SZNP álláspontja szerint a nyugdíj nem könyöradomány, hanem az emberélet aktív évei után következő nyugalmi időszakra járó, emberhez méltó, tisztességes megélhetést biztosító járadék. A nyugdíjrendszert a jelenlegi tervezettel szemben úgy kell átalakítani, hogy az megőrizze szolidáris alapjellegét, mindamellett, hogy jutalmazza azt, aki szorgalma-tehetsége révén aktív évei alatt is több pénzt keresett.
A Fidesz-kormány tervezete konzerválni akarja a társadalmi különbségeket, és a jelen bér-viszonyok megmaradása esetén rendkívüli veszélyt jelent a magyar társadalom fizikai munkát végző, minimálbéren bejelentett jelentős hányadára, ez számunkra teljességgel elfogadhatatlan! Nem tudjuk elfogadni azt, hogy egy élete jelentős részében a jelenkori minimálbérből küszködő munkavállalóknak életük alkonyán is a nélkülözés legyen osztályrészük! A magyar államnak jutalmaznia kell a munkát vállalókat, ösztönöznie s nem fenyegetnie, egy egész társadalmat!
Felvetődik a gyanú, hogy az Szdsz egykori gazdaságpolitikai követeléseit a kampányígéret-hazugságokkal kétharmados hatalomra jutott Fidesz úgy kívánja társadalmi gyakorlatba átültetni, hogy az kizárólag a felső tízezernek, a politikai hatalom képviselőinek és a velük összefonódott gazdasági lobbi képviselőinek legyen előnyös! A Fidesz kormány úgy tesz, mintha csak a gazdag, sikeres emberek alkotnák a magyar nemzetet - az ő állítólagos "nemzeti" politikájuk ennek fényében értendő!
A Fidesz kormány alatt kiteljesül az elmúlt húsz év minden bűne, a megváltoztatás ígérte mögé bújván teljesítik ki 150%-on a világ minden országát zsaroló nemzetközi pénzügyi körök minden követelését! Hamisítatlan, "bokrosi" fiskális terror valósul meg ma Magyarországon, minden tekintetben! Csak a pénz számít, az ember, mint szociális-társadalmi-közösségi lény, háttérbe szorul: ez a liberalizmus hamis világa, a kaparj, kurta, magadnak!
Ma olyan világot élünk, ahol fiataljaink nem tudnak elkezdeni egy életet, ahol - minél "vidékebbre" megyünk, annál inkább - nincs valódi munkalehetőség, mindeközben a kormány pedig a munkalehetőségek bővülő világáról papol, irányított médiája segítségével elnyomván minden ellenvéleményt.
Mindenki magából indul ki - mi azt állítjuk, hogy minden ember alapvetően munkával szeretné megkeresni kenyerét, emberhez méltó megélhetését - a Fidesz járulékcsalókról, táppénzcsalókról hadovál, s börtönnel fenyeget, holott már most sem mernek az emberek táppénzre menni, egzisztenciális gondjaik és munkahelyi fenyegetettség miatt! MIRŐL BESZÉL EZ A KORMÁNY???? És kinek az érdekében hajt végre tudatos nemzet-írtást?
Nemcsak munkáséveink során, hanem nyugdíjt elérvén is biztosítani kell az emberhez méltó megélhetés lehetőségét! Ma gyakorlatilag egyik sem valósul meg: kétféle túlzással is találkozhatunk. Az aktív korúak körében hihetetlen, elképesztő jövedelemkülönbségekkel találkozunk, melyeket a magyar kormány gazdaságpolitikailag is hibás indoklású Szja-változtatásai tovább fokoztak, ahelyett, hogy a nemzetgazdaság nagy tömegeinek teremtettek volna jobb életkörülményeket, s lehetőséget a gazdaságélénkítő belső fogyasztás megindítására. Ezért vegetál a gazdaság, mert a lakosság nagy többsége máról holnapra él, csak rövidtávra képes tervezni jövedelmi viszonyai miatt - míg a tehetősek családi szükségletei már eleddig is kielégítést nyertek, így az ő jövedelmi viszonyaik további növekedése már nem produkál jelentős, kimutatható gazdaságélénkítő hatást - legfeljebb Corfu és Kanári, netán Tenerife szigetén, de semmi esetre sem a magyar gazdaságban, melyre oly' égető szükségünk lenne!
A kormány ezt, a rendszerváltoztatás eredendő tőkefelhalmozása óta kialakult osztály-tagozódást szeretné konzerválni nyugdíjas-éveinkre is - s ilyenkor felmerül annak gyanúja, hogy ez alkalommal is igaz a régi magyar mondás: minden szentnek maga felé hajlik a keze. Holott már így is jelentős nyugdíj-különbségek vannak, egyesek többszázezer forintból elfogadható módon élnek, mások a szegénységi létminimumot is alig biztosító jövedelmekből vegetálnak. Az évenkénti, mindenkire vonatkozó százalékos nyugdíjnövelést azonnal meg kell szüntetni, s nettó 150 ezer forintig kizárólag csak az ezen érték alá eső nyugdíjak összegét szabad növelni, míg el nem érik ezt a színvonalat - az e fölé eső nyugdíjakat a jelenlegi összegükön kell befagyasztani. Ez után pedig egy arányosabb, mindenki számára elfogadható megélhetést nyújtó nyugdíjrendszert kell kialakítani, ha kell, állami forrásokból nyújtván erre fedezetet.
Az Sznp számára nem fogadható el a svéd-modellnek karikírozott magyar nyugdíjtervezet, miszerint, minden éves kifizetésnek egyensúlyban kell lennie minden éves befizetéssel - hiszen akkor milyen alapon veszünk el polgártársaink fizetéséből a jelenkorban előleget a jövőre nézvést? Magyarul: mi a feltétele annak, hogy a most levont, nyugdíjra szánt jövedelmek értéke egyenlő lesz-e, mondjuk egy 30-40 év múlva megváltozott etnikai összetételű munkavállalói kör adott évre vonatkoztatható teljesítményével? Az Sznp természetesen elfogadhatatlannak tartja a magyar lakosság bármiféle etnikai háttérbe szorítását, de a mai demográfiai helyzetre figyelvén, ennek veszélyét sem lehet kellőképpen hangsúlyozni!
A Szociális Nemzeti Párt az állami nyugdíjrendszer elsődlegességét hirdeti a magánszektorral szemben. A magyar államnak fizetünk nyugdíj-előleget, s elvárjuk, hogy a magyar állam garantálja nyugdíjunkat, nem pedig magáncégek. Sajnos, ma már a bizalomvesztés oly' mértékű, hogy attól félhet minden munkavállaló, hogy befizetett nyugdíjelőlege maholnap bármikor kiköthet, teljesen ellenőrizhetetlen módon, valamely óriásvállalat zsebében, elég ha csak a közelmúltban lezajlott, MOL-tranzakcióra gondolunk.
Ma már az államban sem bízhat a magyar ember - ideje lenne hát egy gyökeres változtatásnak, amelyben a társadalmi bizalom megteremtése az elsődleges helyen szerepelne - de hogyan is várhatnánk a társadalmi béke nyugalmának áldásos megteremtését egy olyan kormánytól, mely mindig attól függően változtatja meggyőződését, mikor milyen kormányküldöttség érkezik hazánkba? Hogyan is lehetne ilyen viszonyok között kiszámítható jövőről beszélni? S milyen felháborító pofátlanság, micsoda társadalmi bűvésztrükk az, hogy a kormány kommunikációjában viszont pontosan ezt hangsúlyozza, miközben ténykedése ad-hoc, reagens természetű, nem pedig olyan, ami egy koherens, belső meggyőződésből fakadó, s a magyar lakosság számára is tervezhető, előre kiszámolható lenne! Ma Magyarországon sokszor az ellenkezője zajlik a tényleges állami kommunikációnak, s az igazságot, a tényleges terveket csak sejtve féljük - ennek stresszes terhét a magyar lakosság nyögi!
A Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) által a kormány részére készített Nemzeti Nyugdíjpolitikai Koncepció kevés általunk is támogatható javaslattal állt elő. Nem tudunk egyetérteni többek között a munkaadókra vonatkozó, jelenleg 24% -os munkáltatói járulék csökkentésével - ugyanis nem szavatolt, hogy ezek az összegek hol maradnának, vagy hová kerülnének? Csak abban ez esetben értünk ezzel egyet, ha az állam által csökkentett összeget - amennyiben a vállalkozói rétegnél marad - úgy kötelezően béremelésre kellene fordítaniuk a vállalkozásoknak, ha pedig állami kasszába kerül, akkor egyfajta szolidaritási alapként kizárólag nyugdíj-célokra lehetne fordítani!
A javaslat szerint a nyugdíjrendszer hosszú távú kötelezettségei és erőforrásai mindig egyensúlyban kell, hogy legyenek. Vagyis, ha nő a várható élettartam, vagy más okból megbomlik az egyensúly, automatikusan meg kell növelni a nyugdíjkorhatárt. Ez több szempontból is aggályos - reméljük, lesz egy olyan kormánya majd az országnak, lehetőleg az SZNP vezetésével, amelyben a statisztika nem a politika olcsó prostituáltja lesz, amelyet a hatalmon lévők úgy magyaráznak, ahogy érdekeik diktálják. Mert jelenleg ez a helyzet: ha az IMF diktátuma nyugdíjkor-határemelést küld, a "magyar" kormány szerviens politikájával a társadalmi közvélemény és a mindenki által köztudott átlagos életkorhatár ellenére is átveri azt törvényein. Ez az a pusztán fiskális érdekeket képviselő politika, amelyet minden józan ítéletű ember el kell, hogy utasítson! Jelenleg azonban semmi garancia nincs arra nézvést, hogy nem húzódik meg ilyen jövőbeni cél a Nefmi koncepciójában! Mint ahogy elítéljük a nyugdíjkorhatár emelését célzó közeljövőre vonatkozó nyugdíjkoncepciót is.
A Nefmi javaslata szerint csak az egyéni számlaegyenleg lenne örökölhető, ami nem tartalmazná a munkáltatók által fizetett hozzájárulást és a hozzátartozói ellátást finanszírozó járulékrészt sem.A Szociális Nemzeti Párt egyetért az egyéni számlás megoldással, s azzal, hogy ez a nyugdíjra szánt jövedelem követhető és ellenőrizhető legyen minden munkavállaló számára. Nem értjük azonban, hogy a befizetett munkáltatói járulék miért nem jelenik meg az egyéni számlákon, vagy miért nem kerül egy társadalmi szolidaritást biztosító alapba? Hová tűnik ez a pénz - adósságszolgálatra, vagy újabb MOL részvények vásárlására? És miért virtuális a pénz, s miért csak részben örökölhető? Javasoljuk megfontolásra a szingapúri nyugdíj-modellt, ahol az örökösök a nyugdíjkorhatárt el nem ért szüleik nyugdíj megtakarításait részvény, vagy kötvényvásárlásba is fektethetnék, vagy egy összegben felvehetik.
Abszurdnak tartjuk a nyugdíjkorhatár emelését és a nyugdíjrendszer megbontását, életkor függvényében nyugdíjra és jövedelempótló ellátásra. Nincs és nem lehetséges kétféle nyugdíjas, nincs kétféle nyugdíj! A kormány tervei szerint a jövedelempótló ellátásokat nem fogják automatikusan emelni évente, megszűnhetnek a nyugdíjas kedvezmények, hiszen szociális ellátásról van szó, valamint nem lehet majd keresőtevékenységet a szociális ellátás mellett folytatni, hiszen akkor szünetel az ellátás. Ki garantálja azt, hogy a normális nyugdíj korhatárát nem elérhetetlen emberi életkor magasságában (holmi európai átlagra, vagy hamisított statisztikára hivatkozván) állapítja meg az IMF fiskális diktátumának engedelmeskedvén, a nemzetközi pénzügyi körökhöz (de nem a magyar néphez) lojális Fidesz-kormány?
Különösen nem értjük, vajon miképpen elhelyezhető ebben a fiskálisan IMF-fazonra igazított, svéd jellegűnek mondott rendszerben a nők kedvezményes korhatár-nyugdíja, melyre tavaly, a választások után ígéretet tett a magyar kormány! Csak remélni tudjuk, hogy nem utólagos visszamódosítással kívánják ezt a kérdést is rendezni! Bízunk abban, hogy ezt a már elért jó eredményt, a családanyák és a nők korengedményes nyugdíját nem szándékoznak sem megszüntetni, sem lerombolni!
Tiltakozunk a tervezett alacsony kezdő nyugdíj ellen is, mert a jelenlegi átlagnyugdíj is a szegénységi létminimum szintjét közelíti! Összességében sajnos kijelenthetjük, hogy ebben a formában ez a nyugdíjtervezet nem más, mint szimpla állami rablás, gerantológiai tömeggyilkossági koncepció!
A Szociális Nemzeti Párt elveti a Nefmi koncepcióját, tiltakozik az abban foglalt társadalmi jövőkép ellen, és mindenkit felszólít lehetőségeihez mérten aktív, vagy passzív ellenállásra a tervezett anti-szolidáris, vadkapitalista, reánk oktrojált nyugdíjrendszer ellen!
- A Szociális Nemzeti Párt elnöksége -