Álláspont a jelenlegi politikai pártokról

Véleményünk a parlamenti demokrácia jelen szereplőiről

1. Fidesz. 

Ez a párt (is) a be nem váltott ígéretek pártja. Első kormányra kerülésekor viszonylag koherens, patrióta gazdaságpolitikát folytatott. Érdemi szociális intézkedések is történtek, a 19800 forintos havi minimálbért akkor jelentősen megemelték. (Érdekes, akkor sem omlott össze Magyarország.) Kultúrpolitikájuk akkor is és ma is liberális. Világképük a polgári világkép - volt. Azután 8 évre ellenzékbe kerültek, s azóta ennek az ellenzékiségnek minden frusztrációjával tértek vissza nemrég a hatalomba, a magyar társadalom tudatos megtévesztésével. Jelenlegi gazdaságpolitikájuk azt mutatja, hogy gyakorlatilag a neoliberális Szdsz-nek lett kétharmada. Gyökeresen mást kommunikálnak, mint amit cselekednek, s az ígéretek és a valóság közötti mély szakadék miatti választói kérdőre vonást flegma, pökhendi válaszokkal ütik el. Orbán Viktor a személyes irányítás híveként minden ellentmondást személyes sértésként fog fel. Aki úgy vélte, hogy folytatódni fog az előző kormányuk alatt tapasztalt viszonylagos fellendülés, csalatkoznia kellett. Mára a Fidesz már kizárólag a tehetősek és a gazdagok érdekeit kívánja képviselni, ezt mutatja az Szja szabályozás és annak média-indoklása is. (Azt állították, hogy aki többet dolgozik, az az új szabályozás szerint többet is keres. De vajon igaz-e ez egy kétkezi munkásra? Noha talán lényegesen többet és keményebben dolgozik, mint egy vezérigazgató.) Ma már a Fidesz nem is hazudja  a polgári értékrendet. Konzultációkat folytatnak százmilliókért (!) valódi szakmai párbeszéd helyett, a GDP 5%-á kitevő összeggel növelik az államadósságot, egy tőzsdei magáncég érdekében. És mindeközben állítólagosan élethalálharc folyik az államadósság ellen? Ez is mutatja, hogy következetlen, ad-hoc kormányzás zajlik. Nemzeti jelszavak és nemzeti máz alatt a nemzet altatása és szisztematikus megsemmisítése folytatódik. Minden szavuk hazugság, politikai értelemben erkölcsi halottak, velük tárgyalni nem lehet, és nem is szükséges. Azt képviselik, ami ellen mi harcolunk: a  politikai képmutatást és hazugságokat. Mi azonban nem a szavazóik ellen küzdünk, hanem az őket megtévesztő vezetők ellen. Sajnos, ezen az oldalon (is) erős az elvakultság. Ha a frazeológiájukat tekintjük, mi vagyunk (helyettük!) a valódi polgári erő, mert mi a szociális társadalmi jólétért emeljük fel a szavunkat. Polgárosodó munkásosztály azonban csak anyagi felemelkedéssel lehet. Ennek megértésére a Fidesz pártvezetők, akik közül sokan soha egy percet nem dolgoztak, teljességgel képtelenek.

2. Mszp.

A Magyar Szocialista Párt politikai riválisunk, ellenfelünk. Ennek oka a pártvezetőik és ideológusaik miatt a párt tagságában is eluralkodott balliberális mentalitás. A kommunista múltról alkotott véleményünk nem tükrözi a jelenlegi nemzeti radikális közvélekedést: mi elismerjük a régi rendszer számos erényét, ugyanakkor hibáit is látjuk. A Kádár-rendszer tagadhatatlan erénye volt a lassú, nyugodt építkezés, melynek nemzetgyógyító hatása volt. Rend volt, de gazdasági kibontakozás az internacionalista-marxista szellemiség miatt, az idegen szuronyok árnyékában nem sikerülhetett. Az utódpárt Mszp azóta eddig egyetlen kormányában sem mutatta meg (állítólag meglévő) szociális érzékenységét, melyre hivatkozott s amelyre eddig minden szavazója várt. Ennek oka a párt vezetőinek és értelmiségi holdudvarának szélső-liberális mentalitása a szociáldemokrata irányultság helyett. Ezen párt is csupán a nemzetközi erők játékszere, tele zsarolható, korrupt emberrel. Valódi szocialistákat csak az egyszerű párttagok és a szavazóbázisában találhatunk. Mi nekik is szeretnénk megmutatni, hogy a mi utunk az igazabb, a jobb. Az Mszp sajnos mára elfelejtette, kiket kellene elsősorban képviselnie. A hazánk rendjét, békéjét romboló kisebbségek bűnöző tagjainak feltétlen támogatása önsorsrontó politikává vált e párt berkein belül, így ezen párt már nem tudja képviselni, még hiteltelenül sem, a dolgozó magyar többséget. A korrupciós botrányokon hiába lépnek túl, ha nem fordulnak a valódi szociáldemokrata eszmeiség felé, elvesztek a magyar nép számára. 

3. Lmp.

Számunkra egyértelműen a futottak még kategória győztese, mely a neoliberális média-világrendnek köszönheti létét. Mindenesetre nem találja a helyét, garantált kiesőnek tűnik a következő választásokon. A gyarmattartók majd előállnak akkor egy újabb favorittal, melyet médiájukkal a lehető legszebbnek fognak lefesteni, s rendelkezésükre áll majd pénz, paripa, fegyver. Ez vagy a Gyurcsány-féle Demokratikus Charta, vagy a mai fiatalok számára jobban hangzó liberális Facebook-os szervezkedések egyike lesz.

4. Jobbik.

A Jobbik a MIÉP utódpártja, annak fiatalos kiadása, sok régi hibájával egyetemben. A párt eszmeisége jelenleg zavaros, a lényegesebben koherens csurkizmus a népi-nemzeti írók, a harmadik utas, a Németh László-féle vonal gondolatára építkezett, valamint a Horthy-rendszer iránti nosztalgiára, csalódott kisgazdákra, stb. A Jobbik jelenleg fél meghatározni eszmeiségét, s ami ugyan most jó taktikának tűnik, az okozhatja majd vesztét is. Az eszme-nélküliség, a mindenkit képviselni akarás népfrontos, nemzeti reneszánszból építkező, sok gyakorlati kérdésben azonban nagyon is ügyes és jó válaszokat adó politikája hosszabb távon a felszínre kerülő ellentmondások miatt csak kudarcos lehet. Ezért mondjuk mi azt, hogy a Jobbik a nemzeti újjáéledés pártja, egy új magyar reformkor első termése. Sokak első politikai szerelme, így erős érzelmi vonzással bír a szimpatizánsok, pártolók számára. Jobbikosnak lenni sok esetben valóban erős érzelmi politikai kiállás, még akkor is, ha e pártban elfér a nemzeti szivárvány szinte minden eleme. Ez az erőssége, egyben legfőbb gyengesége is. Mi "családi" rokonszenvvel nézünk a nemzeti radikalizmusra, és elfogadjuk a nemzeti radikálisok sok esetben bizony túlzó, néha bántó kiállását is, mert az a tagság igaz hazaszeretetéből fakad. A vádakkal ellentétben mi nem az ő viszonylag jól körülhatárolható 15%-os szavazóbázisára vágyunk, hanem célunk a lakosság nagyobb rétegeihez való eljutás. A mi valódi politikai ellenfelünk a Fidesz és az Mszp.

Zárszóként:

Mi nem a jelenlegi társadalmi-politikai berendezkedésben, hanem egy valóban ember, nemzet és munkaalapú társadalomban hiszünk. Ma mindez csak a szólamok szintjén jelenik meg. Olyan országot akarunk, ahol rend van, ahol szociális társadalmi béke van, amely ország a hagyományaiból képes átörökíteni a pozitív örökségeket, amelyben a magyar nép végre otthon érzi magát. Békét akarunk, magyar békét és építkezést, felzárkózást a Nyugat technikai (de nem az erkölcsi!) színvonalához, a magyar népességfogyás megállítását, végre ezer év után újra a magyar többség államának újrateremtését. Ezen célokért küzd Veled együtt, de nélküled is, amíg kell, töretlenül bízva a szociális, teremtő, építkező, békés Magyarország eszméjében a politikai élet új szereplője, a Szociális Nemzeti Párt.

- A Szociális Nemzeti Párt elnöksége-